Radics Márk fotói

Készülnek az animációk, remélem képet kapunk.

Hamarosan eljön a megnyitó napja.

Természetesen mindenkit szeretettel meghívunk!

Vasárnap, 21-én, 19:00-kor.

Radics Márk fotói

Radics Márk képei

3.

2.

1.

Rejtett kamerás felvételek.

Zérczi Attila képei

A bizonyíték:

Elkezdődtek a helyszíni munkálatok.

Horváth Katalin, Radics Márk, Philipp Helga, Tangl Edit

 Pál Gábor, Radics Márk, Gurszky Péter, Tangl Edit és egy műtárgy részlet

<-------->Objektum a helyszínen - Zérczi Attila alkotása

Az intermédia szak, a magyarországi médiamûvész képzés létrejötte, feladatai

Az Intermedia feladata a mûvészképzés kiterjesztése olyan mûformák és mûvészeti technikák felé, melyek a 20. századi képzõmûvészetben jelentek meg elõször (fotó-kinetikus és elektronikus mûvészetek, multimédia, installációs-, environment és akciómûvészet, új kommunikációs technikák, interdiszciplinaritás, képzõmûvészeti határterületek).
Cél a mûvészet funkcióváltásának tudatosítása mellett felkészítés egy aktív, kreatív jelenlétre az információs társadalom kulturális szféráiban, s ezen túl a kognitív (megismerésre kész) mûvészi magatartás kutatása és támogatása.
A tanszék és a szak más, hasonló európai vállalkozásokkal szinkronban, de a helyi sajátosságokra alapozva fejlõdött ki. Indulása idején, 1990-ben a legfõbb magyarországi (s egyúttal közép-kelet európai) jellegzetesség az a lényegében példa nélküli folyamat volt, mely egy csõdbe jutott rendszer és gazdaság átállítását, átprogramozását kísérelte meg mûködõ társadalommá. Ez a folyamatos, elõre nem látható problémákkal terhes idõszak mûvészi szempontból azért volt érdekes, mivel szükségessé tette a váratlan aktivitásra való készség kifejlesztését, mint alkotói magatartást. A mûvészet kiterjesztett illetékességi körébõl adódóan az intermediális és interdiszciplináris felkészültség szinte elengedhetetlen a kulturális tradíciók és a mindig váratlanul, észrevétlenül érkezõ új aktuális viszonyának kialakításához.
Az intermedia szak öt éves mûvészképzõ, melynek centrumában az új médiumok mûvészi használata s elmélet/gyakorlat, tudomány, technika és mûvészet egységben látására törekvõ szemlélet áll. Így nem preferálunk egyes mûvészi technikákat, mûfajokat, szemléletmódot, viszont törekszünk arra, hogy bármely irány bármely másik viszonylatában értelmezhetõ, tanítható, mûvelhetõ legyen.
A tanszék, mely a szak munkáját irányitja perspektivikusan a mûvészet - techika-tudomány háromszögében építendõ média kutató intézet, ahol a jövõben elérhetõ lehet úgy a (mûvészi használatbavételre alkalmas) csúcstechnológia, mint az épp általánosan használt, sõt a már "lejárt", technikailag elavult, médiaarcheológiai témává vált eszközök is, egymással kapcsolatban álló stúdiókban.
A tanszék 1990-ben történt létrejöttét követõen a szakalapítási dokumentumok elfogadására 1993-ban került sor, ebben az évben hirdetett az egyetem elõször a szakra felvételit, így a teljes 5 éves egyetemi képzés keretében 1998-ban kaptak elsõ alkalommal médiamûvész diplomát az itt végzettek.
A technikai médiumok megjelenése az élet minden területén alapvetõ változást jelent a kulturális-mûvészi munka szempontjából is. A mûvészeknek új és más típusú tudásra van szükségük, hogy megfelelhessenek a társadalom által elvárt mûvészeti funkcióváltásnak. Az interaktív és multimediális információ-közlés és megjelenítés egyszerre követeli meg az információ tartalmi és formai alakítását, mivel itt arról van szó, hogy bármely diszciplináris forrásból származó alapanyagot megfelelõen strukturált és érthetõ audió-vizuális egységgé kell szervezni egy nem-lineáris rend szerint. Ez autonóm mûvészi tevékenység, mivel a formaadás nem egy dekoratív, mûvészies modort, hanem a tartalmak mély, funkcionális megértését követeli meg.
A tanszék és a szak programja folyamatosan, az új kihívásoknak megfelelõen és a technikai-tudományos fejlõdés mûvészi vonatkozásainak, alkotói lehetõségeinek figyelembe vételével alakul, változik.

Inverz kiállítás folyamatábra I.

Inverz kiállítás folyamatábra II. (algebra)

A kiállítás leírása

Egy meg-nem-nevezett csoportként, 11 fiatal képzőművész mutatkozik be, egy eredeti, egységes koncepcióval, melynek hívószava és egyben címe: Inverz.
Gurszky Péter, Horváth Katalin, Horváth Zsófi, Lehoczky Fanni, Mohamed Gamal Sophia, Mózes Réka, Pál Gábor, Philipp Helga, Radics Márk, Tangl Edit és Zérczi Attila a Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakának negyedévfolyamos hallgatói.

Az inverz folyamatok, inverzibilitás, a megfordítás, megfordíthatóság és az egyéni értelmezések viszonya nem csak alkotásainkat, hanem a közös megjelenéshez való viszonyunkat, térhasználatunkat, illetve magát az alkotási folyamatot is befolyásolta. Mind szellemi-elméleti, mind pedig fizikai vonatkozásban, sajátosan reflektálunk egymás alkotói tevékenységére, műveire.

A művek a központi (inverz) narratívát követve térben és időben kommunkálnak egymással, időnként akár összeolvadva. A kiállítás fizikai terét kiegészítő külön dimenzióként bekerül egy kamera a térbe, mely lehetőséget ad a kiállítás folyamatos változásásnak megfigyelésére egy blogfelületen keresztül.

A kamera közvetített képe - párhuzamban a kiállítás valós terével - változik, de mindvégig más képet, más élményt, különböző értelmezési lehetőségeket nyújt a kiállítás élő és virtuális látogatóinak."

Áprilisban egy adatlapot töltöttünk ki, amelyből megállapítottuk, hogy mi legyen a technikája a 11 kiállító műalkotásainak. Saját magunkat nem értékeltük, mindenki csak a többbiek alkotásait sorolta fel. Ezzel a legemlékezetesebb művek és technikák lettek kiemelve. "Inverz-szerűen" az eddig legkevésbé vagy egyáltalán nem használt technikák jutottak mindegyikünknek. Az adatlapot Radics Márk állította össze.

Az adatlapon a következő három kitöltendő rész volt:

MÚLT/MUNKÁK

JELEN/PROBLÉMAKÖRÖK, TÉMÁK, HASZNÁLT ANYAGOK, TECHNIKÁK

JÖVŐ/VIZUÁLIS KAPCSOK